Kormányrendelet a svábkérdés rendezéséről

Megszűnnek a zárt sváb települések. – Egyéni felelősségre vonás. –

A bűnösséghez képest földelkobzás, népbíróság, internálás, munkaszolgálat

(Részletek)

1945. június 23.

---

A felszabadulás óta a svábkérdés rendezése állandó témája a magyar politikai életnek. Kétségtelen, hogy a magyarországi németség nagy tömegei hűtlenek lettek a magyar állameszméhez, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a hitlerizmus százezrével szedte áldozatait. Egyes politikai körök – különösen azok, amelyek kellő politikai tapasztalatokkal és megállapodott elvekkel nem rendelkeznek – a kollektív felelősség alapján az egész magyarországi német kisebbség megbüntetéséről beszéltek. A Szociáldemokrata Párt és a Népszava kifejtette erre vonatkozó nézeteit, és a kollektív felelősségre vonás fasisztaízű szólamával szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyénileg kell megvizsgálni minden egyes ember magatartását; a bűnösök szigorúan bíráltassanak el, de senki ne szenvedjen csupán azért, mert valamely nemzetiséghez tartozik, vagy egy kisebbség nyelvén beszél.

A minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadták a belügyminiszter javaslatát, és

a svábkérdés rendezéséről egy-két napon belül megjelenik a rendelet.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a rendelet alapelveiben a Szociáldemokrata Párt álláspontját valósítja meg.

A rendelet két fő szempontot tar[t] szem előtt:

a földreform kapcsán felmerült problémákat és a jogos megtorlás elvét.

Az intézkedések megtételére a rendelet járásonként különleges bizottságokat létesít. A bizottságoknak három tagja lesz: a belügyminisztérium által kinevezendő jogi képesítéssel rendelkező elnök, a járási Nemzeti Bizottság által a helybeli magyarok közül kirendelendő tag és a belügyminiszter által a magyarországi németség helyi vagy országos mozgalmaiban részt vett, dekétségen kívül antihitlerista tag. A bizottság javaslata alapján a megyei földigénylő bizottságok hozzák meg a határozatokat.

A helyi földigénylő bizottságok szerepe a sváb vidékeken teljesen megszűnik,

mivel az eddigi tapasztalatok szerint itt súlyos visszaélések történtek.

A bizottság a helyszínen

személyes meghallgatás és vizsgálat útján állapítja meg, hogy a sváb lakosság közül

kik voltak hitleristák.

A meghallgatás és a vizsgálat eredménye alapján három kategóriát állítanak fel:

1. Hitlerista szervezetek vezetőségi tagjai [...] teljes egészében elvesztik mezőgazdasági ingatlanaikat, ők maguk népbíróságelé kerülnek, és addig is, míg jogerős ítélet nem hozatik ellenük, internálótáborokba záratnak.

2. Azok a német nemzetiségűek, akik az előző kategóriában felsorolt hitlerista szervezetek egyszerű tagjai voltak, szinténelvesztik földbirtokaikat és gazdasági fölszerelésüket, továbbá munkaszolgálat teljesítésére köteleztetnek, hogy munkaerejükkel az ország újjáépítését szolgálják.

3. Akikről nem állapítható meg, hogy valamely hitlerista szervezet tagjai voltak-e, mert a tagsági listák elvesztek, de a fölmerülő adatokból kiderül, hogy az ilyen szervezeteket támogatták, földbirtokaikat kötelesek a telepítés szolgálatába állítani.Ez azt jelenti, hogy az ilyen svábok földjét szikes vagy nehezen művelhető földekre cserélik ki, eredeti birtokaikat pedig jogos igénylőknek juttatják. [...]

(Közli: Népszava, 1945. június 23. 2. o.)